Szenes Hanna költő, a magyar zsidók deportálásának megakadályozására tervezett katonai akció önkéntese, a nyilas rémuralom áldozata.

1921-ben született Budapesten. Apja Szenes Béla humorista, költő és író volt, színdarabjait neves budapesti színházak játszották. A fiatal lány az iskolában kiemelkedő teljesítményt ért el, a tanítónő jobb keze volt. Ha a pedagógusnak valami dolga akadt, Hannára bízta a többi gyereket, s ő mesékkel szórakoztatta őket. 

Korán a költészet felé fordult, szépíró akart lenni, de felsőfokú tanulmányait a zsidótörvények miatt már nem tudta megkezdeni. A növekvő antiszemitizmus és a közelgő háború elől 1939-ben Palesztinába emigrált.

“Édesanyám, ha nem egyezel bele, természetesen nem megyek. De tudnod kell, hogy szerencsétlennek érzem magam ebben a légkörben, és nem kívánok itt élni.”

Itt végre lehetősége nyílt tanulni: mezőgazdasági iskolát végzett, majd egy kibucban telepedett le. Hamarosan belépett egy a leendő izraeli védelmi erők elődjének számító paramilitáris csoportba. A világháború borzalmai és a zsidóságot érintő tragédiák hatására 1943-ban jelentkezett a brit légierő női tartalékosai közé.

Még abban az évben beválogatták egy különleges katonai egységbe, s egyike lett annak a tizenhét magyar zsidónak, akiket ellenállónak szántak. Ejtőernyős és rádiós kiképzést kapott. Első bevetésére 1944 márciusában került sor, Jugoszláviába dobták ejtőernyős-egységével, hogy csatlakozzank a partizánokhoz, és segítsenek megakadályozni a magyar zsidók deportálását. 

Földetérés után valahol Jugoszláviában.

Itt szembesültek a német megszállás tényével, ezért a megnövekedett kockázatok miatt az akció lefújása mellett döntöttek az akció vezetői. Hanna ennek ellenére Magyarországra sietett, a határon azonban csendőrök elfogták. Három napon át verték, az ütlegelések következtében több fogát is elvesztette az alig 23 éves lány. 

A brutális kínzások ellenére sem árulta el társait, ezért Budapestre szállították, ahol folytatódtak a vég nélküli kihallgatások és kínzások: saját nevén kívül mást akkor sem volt hajlandó elárulni, amikor a családjával kezdték zsarolni. 

A nyilas hatalomátvétel után megpecsételődött a sorsa, tisztességes bírósági tárgyalás nélkül hazaárulásért halálra ítélték. November 7-én reggel közölték vele, hogy egy óra múlva kivégzik, de lehetősége van kegyelmet kérni. Ezt visszautasította: ő gyilkosoktól nem kér kegyelmet. Ezután a Margit-körúti fogház udvarán főbelőtték.

Műveit több mint 20 nyelvre fordították le, ötven országban adták ki. Története az egész világon ismert, utcákat neveznek el róla, Izraelben nemzeti hősként tisztelik, élettörténete és önfeláldozása érettségi tétel. Helye van a legnagyobb magyar nemzeti hősök között, de méltó elismerése eddig nem történt meg.

„Egy kettő három
nyolc a hossza,
Két lépéssel mérem a szélet
Kérdőjelként lebeg az Élet.

Egy kettő három
tán egy hét is,
Vagy a hó vége még itt talál,
De fejem felett a Halál.

Huszonhárom lennék
most júliusban
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült. Veszítettem.”