Baba-mama kuckóvá alakítottak át egy romos parasztházat Monyoród központjában. Több tucatnyi önkéntes, a Baranya megyei település egykori és jelenlegi lakosai, környékbeli vállalkozók, az önkormányzat, bólyi lelkes civilek és egy német segélyszervezet is hozzájárult, hogy a ház a kisgyermekek és szüleik számára igazi közösségi térré válhasson.

A Monyoród Falu Jövőjéért Egyesület 2015-ben a településen élő és onnan elszármazottak adományaiból vásárolta meg a falu központjában található épületet. Az Erősödő Civil Közösségek támogatásával most baba-mama kuckóvá alakították a házat: csoportszobát, modern vizesblokkot, konyha-étkezőt építettek. Az egyesület a Gólyafészek Baba Kuckóba közösségi összejöveteleket, fejlesztő programokat szervez, ahol a falu legkisebbjei és szüleik értékesen, társaságban tölthetik el szabadidejüket.

Azoknak az elszármazott idős embereknek köszönhetően indult ez az építkezés, akik szerettek volna valami maradandót tenni szeretett szülőfalujukért, és az ott felnövekvő legifjabb generációért” – mesélt a projekt kezdeteiről Simon Gábor, az egyesület elnöke. Az alig kétszáz lelket számláló faluban példátlan összefogással valósult meg a ház felújítása: egyesületi tagok, a falu egykori és jelenlegi lakói, az önkormányzat, hazai és külföldi civil szervezetek is besegítettek kétkezi munkával, építőanyagokkal, szállítással. „Jó érzés volt megtapasztalni, hogy ez nem „csak” egy projekt, nem csak az egyesületnek fontos, hanem nagyon széles körben támogatnak minket” – mondta el Gábor. Amint a járványhelyzet lehetővé teszi, a Baba Kuckót egy ünnepség keretében adják át. Az eseményen terveik szerint vendégül látnak mindenkit, aki részese volt a megvalósításnak.

A kézzelfogható produktum mellett a program más változást is eredményezett a településen. „Az a közösség, amely végrehajt egy ilyen nagy szervezést és összetartást igénylő munkát, biztos nem fogja elengedni egymás kezét. A legfontosabb eredmény az, hogy a közösség megtapasztalta: merjünk nagyot álmodni, és ha megálmodtunk valamit, akkor közös erővel küzdjünk meg érte” – mesélt a projekt hatásairól Gábor.

A vírushelyzet ugyan rányomta a bélyegét az építkezés menetére és hangulatára, a felújítás hónapjairól így is kedves emlékeket őriznek a résztvevők. „Spórolási okokból nem új cserepet vásároltunk, hanem az egykori iskola cserepeit kaptuk meg, és alapos tisztogatás után ezek kerültek fel a kijavított tetőszerkezetre. A munka során volt valami különös érzésünk, amit nem tudtunk szavakba önteni, és később közösen gondolkodtunk el rajta, mi mindent értek már meg ezek a cserepek. Az iskolánkat 1813-ban építették a falu akkori lakói. Ezek közül a cserepek közül jó néhány akkor került fel az iskola tetejére, hogy védje az ott tanuló gyerekeket.”

Most ezek a cserepek ugyanezt teszik majd, reméljük minimum újabb kétszáz éven át!