Tolna megyében a Sió és a Donát-patak között van egy pici falu, ami olyan apró, hogy szinte a térképen sem jelölik. Ez a település a ma már Sárszentlőrinchez tartozó Uzd.

Néhány évtizede még közel hétszáz fő élt itt összetartó faluközösségben. Sokszínű kulturális hagyományt teremtettek, s maradandó értéket hagytak az utánuk következő generációkra. Az idő múlásával azonban a lakosság száma drasztikusan csökkenni kezdett. Az uzdi falurészben ma mintegy százhúszan élnek, a korábban meglévő szoros kapcsolat a lakosok között már nem jellemző.

Két évvel ezelőtt közel nyolcvan egykori uzdi diák, akik egy találkozóra gyűltek össze az ország legtávolabbibb pontjairól, úgy döntöttek, hogy újra élettel töltik meg a falut, így fejezve ki hálájukat a településnek, szüleiknek, egykori tanítóknak. Megalakult az Uzdi Diákok Baráti Társasága.

Az egykori diákok célja, hogy az egymás közötti kapcsolatokat megőrizzék, tovább mélyítsék, de tevékenységeik során nagy hangsúlyt kap az értékteremtés is. Ennek megvalósításában a helyben élőkre és a környező települések aktív segítségére, együttműködésére is számítanak.

“Általános jelenség, hogy emberek nemcsak hogy nem összetartóak, kimondottan eltávolodtak egymástól. Nincs kohézió, szervező erő. Pedig értéket csak ott lehet teremteni, ahol összefogás van. Az egykori uzdi diákok magukban hordozzák gyermekkoruk élményét, az összefogás emlékét, tudják, hogy nem a csodára kell várni, hanem ki kell tűzni egy célt, amit aztán meg lehet valósítani” – magyarázza Farkasfalvi József, az Uzdi Diákok Baráti Társaságának elnöke, hogy mi a titkuk. Merthogy nagyon hamar látványos és becsülendő eredményeket értek el!

Tevékenységük három nagyobb pillérből áll, többnyire egykori óvodájukhoz és iskolájukhoz kapcsolódnak. Jelentős munkával rendbe tették az intézmények területét, egykori tanítóik emlékére fákat ültettek és emléktáblákat helyeztek el, több száz évelő növényből virágszigeteket hoztak létre. Gömbkőris, gömbjuhar és magasjuhar fákat ültettek el a területen, ezeket rendszeresen ápolják, gondozzák.

Az iskola egykori tanítója és igazgatója, az idén kilencven esztendős Renkecz József kiemelkedő helytörténeti kutatást végzett, aminek tárgyi emlékeit nagy gonddal gyűjtötte és őrizte. Azonban a tárgyaknak hányatott sors jutott. Az egykori diákok ezért úgy döntöttek, hogy ezeket rendszerezik, állagukat konzerváló kezeléssel megóvják, s a volt szolgálati lakásokat felújítva méltó és állandó tárlatot alakítanak ki.

A program megvalósításában együttműködnek Sárszentlőrinc önkormányzatával és a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeummal. Bíznak abban, hogy közös munkájuk eredményeként belátható időn belül látogatható lesz a“Renkecz József Helytörténeti Gyűjtemény”. A baráti társaság kezdeményezésére Renkecz József néptanítónak a közoktatás és népművelődés területén több mint hatvan éven keresztül végzett példamutató munkássága elismeréseként nemrég Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma minisztere Németh László-díjat adományozott.

A közösség a fiatalabb generáció felé is nyit, idén augusztusban “Ott ahol a négyökrös szekér ballagott…”elnevezéssel roma-magyar ifjúsági tábort szerveznek az uzdi és környező települések fiataljai számára. A tábor alatt a gyerekek megismerhetik a falu és környékének történelmét, a településhez kötődő olyan neves személyiségek életét, mint Petőfi Sándor, Illyés Gyula vagy éppen Lázár Ervin. De foglalkoznak majd az egykori iskola történetével, a roma és a magyar kultúra, konyha jellegzetességeivel is.
Ezek megvalósításában és színesebbé tételében nagy segítséget jelent számukra az Erősödő Civil Közösségek keretében elnyert támogatás, amit a programok megvalósítására fordítanak.

“Jó érzés látni a közösségünk erősödését. Az uzdiak egyre nagyobb része aktivizálható annak érdekében, hogy velünk együttműködve közös értéket hozzon létre. A közösségi értékteremtést a falu és annak tágabb környezete is megbecsüli, az eseményekre a környező településekről is ellátogatnak” – zárja gondolatait Farkasfalvi József.