Az ENSZ közgyűlése 1948. december 10-én fogadta el Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, összefoglalva a világszervezet álláspontját az embereket megillető jogokról. Ezen a napon ünnepeljük minden évben az emberi jogok világnapját is.

A nyilatkozat nem pusztán szimbolikus dokumentum: a második világháború elképzelhetetlen borzalmai és a mérhetetlen emberi szenvedés késztette arra a világ nemzeteit, hogy közös nyilatkozatot fogalmazzanak meg a minden embert megillető alapvető emberi jogokról.

Már a szöveg megszületése is a különböző nemzetek lehetséges együttműködésének bizonyítéka: a kanadai John Peters Humphrey emberjogi aktivista vezetésével a szöveg megfogalmazásában részt vett többek között egy libanoni diplomata, egy francia filozófus, egy taiwan-i és egy indiai professzor és az akkori amerikai First Lady, Eleanor Roosevelt.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (mely a világ legtöbb nyelvre, eddig 522-re lefordított dokumentuma) 30 cikkben és egy bevezetőben fogalmazza meg az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat, amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül.

Nem törvényerejű ugyan, de olyan erkölcsi és morális iránytű, melynek követése azt jelenti, azon dolgozunk, hogy jobb hely legyen a világ, és ne ismétlődhessenek meg a múlt borzalmai.

Az alábbiakban kivételes nők és férfiak, emberi jogi aktivisták történetén keresztül mutatjuk be a nyilatkozatot.