A pécsi Ledina városrész egyik szomszédságában élők úgy döntöttek, hogy összefognak, és egy kreatív alkotóközösség szervezésével dolgoznak a lakóhelyi elidegenedés ellen.

“Észrevettük, hogy nemcsak nincs párbeszéd a régi és új lakók között, de már egyre kevésbé is köszönnek egymásnak a szomszédok” – vázolta fel Szilágyi Zoltán, a Smirgli Kreatív Alkotó Műhely egyik alapítója, hogy mi késztette cselekvésre a közösségüket.

Az Erősödő Civil Közösségek pályázatra egy rendszeres, kreatív foglakozásokból álló programsorozatot álmodtak meg, ahol meg lehet állni beszélgetni, ki lehet szakadni a hétköznapok rohanásából, s ahol a közös alkotó tevékenység során könnyebben megismerkedhetnek egymással az emberek.

Az alkotó foglalkozásokon a fiatalabb és az idősebb generáció nem pusztán együtt van, de a párbeszéd is rendre megindul közöttük. Az események nem egymásra épültek, bármikor be lehetett kapcsolódni, s külön cél volt, hogy a kézműves alkotó foglakozások megtartására elsősorban a helyben élő idősebb lakókat kérjenek fel. A szervezőknek fontos tanulság volt, hogy a fiatalabb kisgyerekes lakók egy minőségi kézműves programra könnyebben mobilizálhatók.

“Készítettünk fából robotot egyszer, amit saját kezűleg kellett összekötni kenderkötéllel. Volt egy plusz feladat is a gyerekeknek, meg kellett csiszolni smirglivel a faanyagot, hogy sima legyen a felülete és össze lehessen illeszteni a robotot. Innen jött az ötlet, hogy legyen a nevünk smirgli“ – árulta el Zoltán a műhely nevének eredetét.

Az első rendezvényen már tucatnyi család vett részt 20-25 gyerekkel. A farobot készítésen kívül volt virágmag-ültetés, karkötőket, nyakláncot készítettek, kavicsokat festettek és szőni is lehetett. A kapcsolat-teremtésen túl hangsúlyt kapott a környezettudatosság, ezért újrahasznosított alapanyagokat használnak a kézműves foglalkozásokon.

“Egy alkalom nyilván nem elegendő ahhoz, hogy gyökerestül megváltozzon minden, de valami elindult. Volt egy idős hölgy, aki a rendezvény után megkérdezte, hogy mikor lesz már a következő alkalom. Mivel fájnak a lábai, így máshova egyébként nem tud elmenni, de itt közösségben lehetett. Érezhető a változás, az emberek nem csak elmennek egymás mellett az utcán, hanem beszélgetnek egymással, odafigyelnek a másikra, törődnek a szomszédokkal” – összegezte gondolatait Zoltán.