Bédy-Schwimmer Rózsa a magyar feminizmus úttörője, a világ első női nagykövete.  1877-ben született budapesti zsidó családban. Polgári leányiskolát végzett, majd férfiaknak létrehozott kereskedelmi iskolában folytatta a tanulmányait.

Bédy-Schwimmer korán szembesült a dolgozni akaró nők hátrányos megkülönböztetésével kora társadalmában, részben negatív tapasztalatai miatt vált egyenjogúsági aktivistává. Alapításától kezdve tagja volt a Nőtisztviselők Országos Egyesületének, később elnöke is lett. Részt vett a frissen alakult Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség berlini nemzetközi kongresszusán 1904-ben, ahol nagy sikert aratott a magyar munkásnők helyzetéről tartott beszédével. Hazatérve barátnőjével megalapították a Feministák Egyesületét, ami közel fél évszázadig működött hazánkban.

1907-ben az egyesülete által indított A Nő és a Társadalom című folyóirat szerkesztője lett. A lap legfontosabb célja a női választójogért való küzdelem volt, emellett foglalkoztak olyan témákkal is, mint az oktatás, a munka, a nő-, gyermek-, és egészségvédelem, szót emeltek az egységes oktatás megteremtéséért.

Úton Stockholmba a nemzetközi békemisszió vezetőjeként.

Írásaiban rendszeresen felhívta a figyelmet a véleménye szerint a patriarchális világrendből egyenesen következő nagy háború kitörésének veszélyére. “Világon uralkodó erőszakot a férfiuralom alatt nem lehet megszüntetni”, de enyhíteni lehetne a nőknek adott szavazójoggal.

Az első világháború kitörése előtt nem sokkal Londonba költözött és sajtótitkárként kezdett dolgozni. A háború kitörése után aktivista múltja miatt az angol fővárosban is nemkívánatos személlyé vált, így az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt.

Ötletadója és szervezője lett egy független, nem hivatalos nemzetközi diplomáciai konferenciának, amit 1916-ban terveztek megtartani Stockholmban. A békemisszió keretében főként pacifisták utaztak az Egyesült Államokból Svédországba, de a küldetés sajnos kudarcba fulladt: a korabeli sajtó nagy része kétségbe vonta a női delegáltak képességeit, és a szervező kompromisszumokra képtelen természete is sokakban ellenszenvet ébresztett.

A világháború utolsó évében hazatért Magyarországra. 1918 novemberében Károlyi Mihály svájci nagykövetté nevezte ki, így ő lett a világ első női nagykövete.

Tiltakozott a Tanácsköztársaság és a fehérterror bűntettei ellen, emiatt újfent emigrációba kényszerült. Az Egyesült Államokban folyamodott állampolgárságért. Az állampolgári eskü azonban tartalmazta, hogy szükség esetén fegyverrel is védje új hazáját, amivel Bédy-Schwimmer Rózsa pacifistaként nem tudott azonosulni.

Amerikában is aktív közéleti életet élt, többször is bekerült a Nobel-békedíj jelöltjei közé, újságot írt, aktívan részt vett a női egyenjogúsági mozgalmakban. New Yorkban halt meg tüdőgyulladásban 1948-ban.