Kéthly Anna a magyar parlament történetének második női képviselője, Nagy Imre kormányának államminisztere volt. Sokan a szociáldemokrácia nagyasszonyaként emlegették, a demokráciához, a szabadságjogokhoz, az elveihez végsőkig hű politikusként előbb a németek, a nyilasok, majd később a kommunisták is üldözték.
Kilencgyerekes munkáscsaládba született Budapesten. Fiatalon dolgozni kezdett, az iskolát munka mellett végezte. Gyors- és gépírónak, könyvelőnek tanult. Gyenge fizikuma miatt otthagyta az üzemi munkát, s magántisztviselőként dolgozott különböző cégeknél, belépett a Tisztviselői Szakszervezetbe.
A Magyar Szociáldemokrata Pártnak 1917-ben lett a tagja. Köszöntötte az őszirózsás forradalmat, mint esélyt a polgári demokratikus társadalom kialakulására, de a Tanácsköztársaságot elítélte. Az 1922-es választásokon az MSZDP képviselőjeként, Magyarországon második nőként bejutott a parlamentbe. Az első olyan nő volt, aki több cikluson át megőrizte mandátumát.
A lap betiltásáig a Nőmunkás című folyóirat szerkesztője volt. Érvelési módszerei kiemelkedők voltak, kortársai ámulattal nézték, ahogy megállta a helyét a közvélekedés szerint férfiaknak fenntartott pályán. A második világháború kezdetéig több mint ezerszer szólalt fel a törvényhozásban.
Rendszeresen szót emelt a társadalmi igazságtalanságok ellen. A szociális nyomor enyhítése, az egészségügyi ellátás javítása és a nők védelme mindig fő témái voltak, ahogy a tankötelezettség kiterjesztése is. A női választójogok szűkítése ellen érvelt, mikor a Nemzetgyűlés a nők szavazati jogát 30 éves korhatárra akarta emelni. Bírálta a zsidótörvényeket, az embereket a németek elleni összefogásra, valamint a háborúból való kilépésre sürgette. A német megszállás után rendre a nyilvánosság elé tárta párttársai eltűntetését és deportálását.
„Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak!„
Pártja betiltása után felkerült az üldözöttek listájára, a háború végét hamis személyazonossággal bujkálva vészelte át egy Nógrád megyei településen. A világháború után támogatta a zsidók kivándorlását, amiért izraeli kitüntetést is kapott. A Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés alelnöke lett 1945 és 1948 között. Mivel következetesen ellenezte a kommunistákkal való egyesülést, ezért őt és több társát is puccsszerűen kizárták a pártból. A korosodó politikus ekkor visszavonult a közélettől.
A Rajk-per idején letartóztatták, ítélet nélkül négy évig ült börtönben. Életfogytiglanra ítélték, amit idővel felülvizsgáltak, Kéthlyt házi őrizetbe zárták. Az 1956-os forradalom idején az ország egyik legtekintélyesebb politikusának számított, s kinevezték a harmadik Nagy Imre-kormány államminiszterévé.
A szovjet bevonulás idején Bécsben tartózkodott, már nem tért vissza Magyarországra. New Yorkba utazott, részt vett a forradalomról szóló ENSZ jelentés elkészítésében. Brüsszelben kezdett új életet, a londoni Népszava szerkesztője lett. 1976-ban hunyt el Belgiumban.
„És ha valaki azt mondja, hogy a demokráciának ez a megfogalmazása szemben áll a szabadsággal, akkor azt mondjuk, hogy nem a szabadság kevesebb a mi fogalmazásunkban, hanem az egyenlőség több, mint amennyi eddig volt.„