Iskolaőrségeket hoznak létre magyar intézményekben. Arra kértük a témában érintett szakembereket, értékeljék a kormányzati döntést. Kulcsár Gabriella véleménye.

Az iskolaőrség nem újkeletű ötlet hazánkban. 2013-ban már felmerült a bevezetése, de szerencsére akkor számos szakember és szervezet felszólalt ellene, ezért eredetileg tervezett formájában nem került megvalósításra.

Furcsa déjá vu érzés volt újra találkozni az egyszer már elvetett ötlettel úgy, hogy azóta sem változtak a szakmai érvek, amelyek egyértelműen a bevezetése ellen szólnak.

Félreértés ne essék, nem a kitűzött céllal van a gond, amely a biztonságos iskolai közeg megteremtése, ahol tanár és diák is jól érezheti magát, és hatékonyan taníthat és tanulhat. A probléma, hogy erre az iskolaőrség, mint eszköz nem alkalmas. Ezt számos kutatás is kimutatta. Az Egyesült Államokban hiába próbálkoztak hasonló rendészeti eszközök bevezetésével az iskolákban, egyértelműen kiderült, hogy ez tévút.

Miért nem alkalmas az iskolaőrség a biztonságos iskolai légkör megteremtésére?

Az iskolaőrség leegyszerűsített válasz lenne egy komplex problémára. Tulajdonképpen olyan felelősséget és terhet raknánk az iskolaőrre, amelynek lehetetlen megfelelni. Hogyan tudna egyszemélyben rendszerszintű változásokat elérni egy iskolában (amely bizonyítottan az egyetlen módja az erőszak leküzdésének)? Hogyan tudná a gyerekek és felnőttek társas-érzelmi készségeit fejleszteni, amely hosszú távon segíthetné a problémák javítását? Hogyan tudná biztosítani, hogy ne jelenjenek meg az erőszak rejtett, nem fizikai formái? Hogyan tudna hozzájárulni a biztonságos, békés légkör megteremtéséhez, ha ő maga is mint potenciális fenyegetés van jelen? Miért gondolja bárki, hogy az iskolaőr, akinek nagyon kevés eszköze van megoldani az eléje táruló bonyolult iskolai helyzeteket, képes pozitív változásokat elérni?

Az iskolaőr kétféle feladatot tudna ellátni: a bűncselekményekkel szemben fellép és prevenciós tevékenységet lát el. Ezzel nincs is semmi gond, csakhogy: bűncselekmények elkövetése esetén eddig is lehetett szólni a rendőrségnek, prevenciós előadások tartására pedig szintén mindig meg lehetett kérni a bűnmegelőzéssel foglalkozó rendőrkollégákat. A kapcsolat lehetősége tehát eddig is megvolt az iskolák és a rendőrség között.

Ha szükség van rá, ezt tovább lehet fejleszteni hatékony kommunikációval, szakmai kapcsolatok kialakításával, ami a rendőrség bűnmegelőzési munkáját is segíthetné, és az iskolák pedagógusainak biztonságérzetét is javíthatná, de e kapcsolat építéséhez semmi szükség iskolaőrre, aki a fenyegető jelenléten kívül nem tudna többet nyújtani, mint amit a rendőrség eddig is tudott. 

Érthetetlen, hogy egy olyan országban, Európa közepén, ahol rendelkezésre áll a tudástőke ahhoz, hogy sikeres programokat vezessünk be az iskolai légkör javítására, az erőszak legküzdésére (Békés Iskolák, ENABLE, KIVA stb.), miért egy középkorinak ható, már bizonyítottan sikertelen eszközt próbálunk erőltetni? 

Kulcsár Gabriella jogász és pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének adjunktusa, a Békés Iskolák program tagja. Több, mint 10 éve foglalkozik az iskolai erőszak témakörével, ezen belül az elmúlt években elsősorban a bullying és cyberbullying kérdéseivel.

Az iskolaőrséggel kapcsolatos kérdőívünkre június 15-ig várjuk pedagógusok, tanárok, intézményvezetők válaszait!