„Hamuban sült pogácsa” elnevezésű programjával az anyaotthonokban élő, fiatalon anyává váló lányokon segít a Gombolyító Terápiás Egyesület. A fiatalok hiába kapnak segítséget az otthonokban, a sokszor traumás események következtében kialakuló pszichés és érzelmi problémákat általában szakember és erőforrás hiány miatt nem tudják megfelelően kezelni. A Gombolyító ezen segít mentálhigiénés és meseterápiával.

Sok nehéz sorsú nő, fiatal lány él olyan méltatlan körülmények között, s nem ritkán elszenvedői a családon belüli erőszaknak. Az Erősödő Civil Közösségek több ciklusában is támogatott Gombolyító  tagjai olyan meseterapeuták és szakpszichológusok, akik aktívan hozzá tudnak járulni a fiatal anyukák mentális egészségének erősítésében. Terápiás foglalkozásaik közé tartozik többek között a zeneterápia, a meseterápia, a képzőművészet-terápia, a családterápia, vagy az integratív gyermekterápia.

“A résztvevők élményszerűen tapasztalják meg, hogyan lehetnek „elég jó” szülők a körülmények ellenére” – magyarázta Standovár Ágnes, a Gombolyító egyik alapítója. Ebben az évben három helyszínen, Faddon, Pécsen és Kaposváron valósították meg a programjukat az Erősödő Civil Közösségek támogatásával. Mint Ágnes elmondta, a tapasztalataik alapján az intézmények nagy örömmel fogadták őket, hiszen kevés hasonló lehetőség van az ott élők terápiás gondozására.

Az nyolc-tíz alkalmas csoportfoglalkozások több hónapig tartottak el. A részletesen felépített alkalmak során a résztvevőknek bőven biztosítottak a lehetőség arra, hogy megfogalmazzák a bennük felgyülemlett érzelmeket és feszültségeket, közelebb jutva az önismerethez.

A mesék feldolgozása és integrálása a fiatal szülők életébe kulcsfontosságú volt annak érdekében, hogy önmagukat jobban megismerjék és elfogadják, nem beszélve a támogatásról és a bátorításról a gyermekükkel való kapcsolat kialakulásában.  A történetek a megbomlott rend helyreállításáról, a fejlődésről, a világ jobbá tételéről szóltak, és mivel szorosan összekapcsolták a hallgatóságot, közösségépítő erővel bírtak.

Ahogy Standovár Ágnes elmondta, a szülők kezdeti bizonytalansága és távolságtartása fokozatosan feloldódott, a gyerekek többnyire nyitottak és ragaszkodóak voltak már az első alkalom után.

A foglalkozásokat követően a szakemberek utánkövetik a résztvevők fejlődését, igény szerint további szakmai mentoringot is vállalnak. Ezzel erősítik az önértékelést és önelfogadást, növelik az önhatékonyságot, közösségi szinten biztonságot nyújtanak és megszilárdítják az egyének szociális hálóját.

“Fontosnak tartottuk az otthonok szakmai személyzetével való szoros együttműködést, a módszertan megosztását, hiszen ebben látjuk a zálogát annak, hogy a program utóélete biztosítva legyen” – zárta gondolatait Standovár Ágnes.