Pécs kulturális sokszínűsége vitathatatlan, elég, ha csak a város történelmére gondolunk. Ha valaki nem ismeri a város múltját, akkor is láthatja ennek lenyomatait: a belvárosban látható dzsámikat, a Kossuth téren a Zsinagógát, a Barbakánt vagy a Pécsi ókeresztény sírkamrákat. Pécs, a sokféle kultúra városa? címmel rendeztük meg a Közvélemény negyedik évadának harmadik eseményét.
A véleményvonal állításai között a résztvevők kifejthették gondolataikat vallással, külföldi csoportok befogadásával és beilleszkedésével, az emberek közötti kommunikációval, valamint a Pécsen élők közötti bizalommal kapcsolatban. Több esetben egyetértettek a résztvevők: senki sem tart az idegen nyelven beszélő csoportoktól, könnyen veszi fel velük a kapcsolatot, ha segítséget kérnek tőle. Nem fél a városban esetlegesen kialakuló erőszakos eseményektől, zavargásoktól. Abban is egyhangú vélemény fogalmazódott meg, hogy a külföldi emberek sokszínűvé teszik a város összetételét. Ellentétek alakultak ki azonban a jelenlévők között a vallásgyakorlásról és a kultúrák közötti zárkózottságról szóló tételmondatok során. Fontos gondolat volt, hogy nincs a város által kiépített platform arra, hogy különböző emberek, különböző nemzetek kapcsolódjanak, „keveredjenek” egymással. Általánosságban elmondható, hogy mindenki a saját közösségével tölt szívesebben időt.
Jehan Paumero 20 éve él Pécsen. Az eseményen az ő történetét hallgathatták meg a résztvevők. Egy Erasmus program keretein belül érkezett ide Franciaországból, azóta is itt él, ma már a pécsi zeneipar kiemelkedő alakja. Első éveiben úgy látta, hogy kevés külföldi él Magyarországon. „Hiányoztak a színek az emberek arcáról. Franciaországban több országból, több kultúrából való ember élt már akkor is. Most már úgy látom, hogy egyre több külföldi él itt is.” Bevallása szerint szeret itt élni, szereti a magyarokat, de úgy tapasztalja, hogy jellemző ránk a gyors ítéletalkotás. „Azt vettem észre, hogy a magyarok nagyobb része elutasítja a kisebbségeket, nem olyan nyitottak más kultúrák iránt. Engem könnyen befogadtak, de az eltérő bőrszínű vagy vallású emberek negatív megítélésűek voltak a baráti beszélgetések során is.” – foglalta össze tapasztalatait Jehan. Igyekezett elsajátítani a magyar nyelvet, ám nem volt könnyű feladat ez számára: „Nehéz nyelvnek tartom a magyart. Akadálynak éreztem, hogy a franciák nagyon későn kezdenek el megtanulni egy másik nyelvet, így nekem is nehezebb dolgom volt. Egy másik francia származású embertől kértem segítséget a jó kiejtésben, ő segített nekem elsajátítani az alapokat. Kezdetben a Dunántúli Naplót olvastam hangosan, hogy gyakoroljak. Emlékszem, hogy nem értettem azt, amit olvastam, viszont kellő rutint szerethettem vele.” Elmondása szerint mára már igazán otthonának érzi Pécset.
A kiscsoportok két témát jártak körül: milyen lehetőségeket biztosíthatna a város a különböző kultúrák találkozására, valamint hogyan lehetne még inkább a város javára fordítani a sokszínűséget? Lehetőségként merült fel egy „össznemzeti” fesztivál megszervezése, angol nyelvű programfüzetek készítése az egyes pécsi eseményekhez, valamint a rendezvények tolmácsolása. Szóba került az Élő Könyvtár intézménye, ahol különböző nemzetiségű emberek ismerkednek, kapcsolódnak egymáshoz. Emellett kiemelték a csoport tagjai, hogy adjon teret a város olyan civil szervezeteknek, melyek multikulturális programokat biztosítanak, de az egyetem felelősségét is növelné a külföldi diákok asszimilációjában. Abban a kérdéskörben, hogy miként lehetne a város javára fordítani a külföldiek jelenlétét sokszínű megoldások születtek: új boltok és új ételek bevezetése, továbbá motiválná a helyi lakosokat a nyelvi akadálymentesítésre: „A nyelvi szint hajlandóság kérdése. Mindenki kommunikációját, kapcsolódását megkönnyítené, ha többen beszélnének idegen nyelveket. Hivatalos ügyintézések esetén is gördülékenyebben mennének a folyamatok.” Konklúzióként a csoport szóvivője összefoglalta, hogy szükség lenne nyitottabbá válni egymás felé.
A rendezvényen elhangzott javaslatokat, felmerülő kérdéseket és véleményeket továbbítjuk a döntéshozóknak. Az összefoglaló elküldéséhez felhasználjuk a kiscsoportos beszélgetéseken közösen készített jegyzeteket és az elhangzottakat egyaránt.