Mindum Károly környezetmérnök, a Dél-Kom Kft. munkatársa, a 2024-es Emberség-díj egyik védnöke. Karcsi Pécs zöld ügyekkel foglalkozó civil szervezeteinek rendszeres önkéntese, de a szociális ügyek is megmozgatják. Vele beszélgettünk civilségről, tudatos állampolgárságról és az Emberség-díjról.
Civilként milyen szervezetekkel dolgozol együtt?
Több, mint 10 éve alapítottuk meg egy barátommal a FitBike SE-t. Ennek a sportegyesületnek vagyok az alelnöke. Mellette a Séta a Mecsekért szerveződéssel, a Zöld Fiatalokkal, a Mindenki Pécsért Egyesülettel, és az Emberség Erejével Alapítvánnyal dolgozom szorosabb együttműködésben. A Járókelő önkéntese is vagyok és egy-egy rendezvény szervezésébe is besegítek, például a Pécsi Pride alkalmából tartott szemétszedő akcióba.
Hogyan alakult így, hogy ezek felé a témák felé húz a szíved?
Az életemnek egy jelentős részét sporttal töltöttem. Miután az intenzív sportot abbahagytam, akkor éreztem úgy, hogy most már szeretnék valamit visszaadni. Nagyon-nagyon sokat kaptam a sporttól és a városról. Ekkor kezdtem el bekapcsolódni különféle civil szervezetekbe. Úgy gondolom, hogy a zöld ügyek és a szociális ügyek összefüggnek egymással. Meggyőződésem, hogy zöld átállás szociális változások nélkül nem létezik. A kettőre együtt kell tekinteni, és ezért ez a két terület az, amire próbálok koncentrálni.
Neked milyen érzés civilnek lenni?
Az ember ott próbál tenni, ahol tud. Lehet ezt különböző formákban: politikai párt a színeiben, civil szervezettel együttműködve, de akár egyénileg is. De a civil az is, aki összeszedi a szemetet a ház előtt, és rendbe teszi a lakókörnyezetét. A civilség összefügg a tudatos állampolgár kifejezéssel is, számomra szinonimái is egymásnak. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mik a jogaink, kötelességeink, és próbáljunk tenni ezekért. Ezekben a szervezetekben, ahova bedolgozom olyan közösségre, olyan közegre találtam, ahol jól érzem magam. Fontos volt az is, hogy olyan emberek között legyek, akik velem hasonló módon gondolkoznak.
Szerinted ma Magyarországon milyen civilnek lenni?
A mostani időszakban olyan szinten telepszik rá a politika a civil szervezetekre, hogy sok esetben nem jó civilnek lenni. Nehéz függetlennek maradni. A másik oldalról viszont azt mondom, hogy jó civilnek lenni, mert szabadságot ad az embernek. Egy felszabadult érzés, hogy nem vagy elkötelezve sehova, bármikor, bárhol vállalhatod a véleményedet.
Szerinted miért fontos a civil kurázsi, az állampolgársági öntudat?
Egyre inkább az alattvalói szemlélet munkálkodik ebben az országban. Velünk mindig minden csak megtörténik, mi mindennek az áldozatai, elszenvedői vagyunk. Hogyha a történelmi eseményeket nézzük, arról is többnyire így nyilatkozunk. Általában saját sorsunk tekintetében is hajlamosak vagyunk a külső tényezőket hibáztatni. El kéne jutni oda, hogy rájöjjünk arra, hogy mindenki maga felelős a saját életéért, saját környezetéért, a saját városáért. Nem másoktól vagy a felsőbb hatalomtól kell várni, hogy jobbra forduljon a sorsunk.
Fontosnak tartod tehát, hogy mindenki a saját kezében tartsa a saját sorsát.
Igen. Nem alattvalók vagyunk, hanem állampolgárok, akiknek vannak jogai és kötelességei. A kötelességeinket el kell végeznünk, a jogainkat meg érvényesítenünk kell.
És miért tartod fontosnak az Emberség-díjat?
Azért tartom fontosnak, mert ha nem is ezért teszi az ember, amit tesz, akkor is fontos, hogy időnként megerősítést kapjon abból a közegből, ahol dolgozik. Másik oldalról pedig egyfajta példa is mások számára, hogy így is lehet csinálni. Többnyire olyan emberek kapták ezt a díjat, akiket bátran lehet példaként állítani mások elé.
Mit tanácsolnál annak, aki aktív állampolgár szeretne lenni? Mit tegyen?
Először is foglalkozzon a saját ügyeivel. Legalább azokkal a lehetőségekkel, amik megadatnak, és ne mindig másoktól várja a megoldást. Például ismeri, tudja, hogy ki az önkormányzati képviselője és tudja azt, hogy milyen ügyekben dönthet. Emellett figyelje a közéletet, vegyen részt benne, próbáljon meg önálló véleményt alakítani róla, ne készen kapott véleményeket tegyen a sajátjává.