Üzenjük Brüsszelnek: Két évtized a mérlegen! című alkalommal zárult a Közvélemény ötödik évada. A június 9-i választásokra való tekintettel a téma Magyarország Európai Uniós csatlakozása és az elmúlt 20 év lenyomata volt.
A véleményvonal állításaiban különböző aspektusokra reagáltak a résztvevők. Eleinte egyhangú vélemények fogalmazódtak meg az állításokkal kapcsolatban. Többen nem értettek egyet az EU csatlakozás mögött húzódó piacszerző művelet megfogalmazással. „Idealistaként azt gondolom, hogy az egységesítés volt a fő cél” – fogalmazta meg gondolatait egy résztvevő. A felzárkóztatási programmal kapcsolatban két ellentétes vélemény fogalmazódott meg: az egyik fél szerint sokkal hatékonyabban is fel lehetett volna használni a beruházásokat, az egyetértő oldal szerint azonban be kell látnunk, hogy az egyik leginkább leszakadó térségben élünk, ahol a húsz év alatt negyvenet vesztettünk. Megállapítása szerint azok szidják az EU-t, akik a legtöbbet köszönhetnek neki, mivel az elitnek a befolyt összegekből volt lehetősége felzárkózni.
Az utolsó állítás osztotta meg a jelenlévők véleményét. Az állítás szerint A multikulturalitás a nemzeti kultúra háttérbe szorulását eredményezte. Akik nem értettek egyet, a következőt fogalmazták meg: „Nem a multikulturalitástól szorul háttérbe a nemzeti kultúra. Attól még bárki nyugodtan hordhatja a saját jegyeit, hogy más nemzetekkel él egy országban. Az ország politikai elitje sarkítja ki ezt a gondolatot.” Az egyetértők szerint nem a multikultúra hatása ez, hanem a multimédiáé. Nem tartják problémának, hogy nyílik a világ, sőt, néhány magyar kulturális hagyományt szívesen cserélnének le más nemzetek tradícióira.
A szakértők között köszönthettük Pálné Dr. Kovács Ilona akadémikust és egyetemi tanárt, valamint Keresnyei János minősített Európai Uniós szakértőt, mentort és business coach-ot. Három kérdés mentén boncolgatták Magyarország EU-s csatlakozását: Milyen személyes elvárásaid és élményeid voltak a csatlakozással kapcsolatban? Ehhez képest az elmúlt évek mérlegét tekintve mik a tapasztalatok? Miként változott meg Pécs a csatlakozás elmúlt 20 évében?
Kovács Ilona szakértőként lelkes volt és izgatott Magyarország EU-s csatlakozásakor. Úgy érezte, az ország fel volt készülve erre a lépésre, emellett ideálisak voltak a feltételek. Keresnyei János 2001-es emlékeit hívta elő: „Európai Unió szakértőként vettem részt egy külföldi konferencián, és megdöbbentő volt, milyen fontosnak tartotta mindenki a csatlakozást”. Az elmúlt évek tapasztalatait Kovács Ilona úgy fogalmazta meg, hogy a csatlakozást követően az új tagországok láthatóan kiengedtek, ezután pedig totális fordulat következett be az Uniós politikában.
Eltűnt a regionalizmus, nincsenek valós önkormányzati döntések, megszűnt a helyi politika, vele együtt pedig a helyi demokrácia. Ránk zúdult hatalmas mennyiségű forrás, ezzel pedig nem gazdálkodtunk jól. „Eljátszottuk a pénzt és a bizalmat” – fogalmazta meg. Keresnyei János egy másik aspektusból vizsgálta a kérdést. Meglátása szerint az Európai Unió az infrastruktúra mellett sokat költ a hálózatosodásra. Egyre vastagodó rétegekben hozzák létre az együttműködéseket, az EU-ban pedig ezek a kapcsolatok hozhatnak változást. Pécsre fókuszálva a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a megyeszékhely nem tud a régió központja lenni. Nem épül, még csak nem is stagnál, úgynevezett „parazita városként” üzemel. Azonban nem a város hibája, hogy nem tud a régió fővárosa lenni. A város az országvezetés által van elnyomva. „Ki kellene szakadnunk ebből az elnyomásból, amiben 2009 óta vagyunk. A jövő abban rejlik, hogy merjünk lépni és változtatni” – zárta gondolataikat Keresnyei.
A kiscsoportos beszélgetések során három kérdésre keresték a résztvevők a válaszokat. Azzal kapcsolatban, hogy Magyarország számára milyen előnyökkel és hátrányokkal járna a szorosabb szövetség az EU-val, a következő rövid válasz fogalmazódtak meg: ha betartanánk a játékszabályokat, akkor nem blokkolnánk a befolyó összegeket. Arra a kérdésre, hogy Milyen tényezők veszélyeztetik és melyek indokolják az Unió létét? a következő válaszok érkeztek: előny a közös világhatalmi és világpiaci fellépés, a vámmentesség pozitív ereje, az áruk és gondolatok szabad áramlása, valamint az emberek egymás iránti bizalma. Hátrány azonban rivális világnagyhatalmak ellenkező erejű erőfeszítései és szándékai, továbbá a belső konfliktusok. Végezetük a harmadik megvitatott kérdés volt, hogy Milyen előnyökkel és nehézségekkel járt az Unió számára az új tagországok csatlakozása? Előnyök között szerepelt a szabad utazás lehetősége, új piacok, GDP növekedés, diákcsere programok. Hátrányok voltak azonban, hogy a döntéshozatali mechanizmusok bonyolódtak, valamint, hogy a kötelezettségszegési-eljárások lassítják a folyamatokat. A fejlesztési keretek rossz felhasználása, továbbá az innováció lassulása és elsorvasztása is szerepelt a csoport listáján.