A nemzetközi nőnapnak köszönhetően évente egyszer a női nem kerül a figyelem középpontjába ott is, ahol az év többi napján mellőzve van. Fontos lenne, hogy mind a közbeszéd, mind a kedves gesztusok túlmutassanak a „virág-csokoládé”, azaz a nők elismerésének tipikus szimbólumain. A legutóbbi Közvéleményen a társadalmi igazságosság és egyenlőség kérdéseit járták körül a résztvevők. A rendezvényen szakértőként megszólalt Varga Katalin, a Pannon Cégcsoport tulajdonosa is, aki nőként, édesanyaként és vezetőként egyaránt megosztotta tapasztalatait.
„Ha egy nő szép, több mindent elér, mint ha okos”, hangzott el az elsőre sztereotípiának tűnő állítás az eseményen. Bár a többség kétségkívül egyetértett abban, hogy egy patriarchális társadalom nagyobb hangsúlyt fektet a külsőségekre, a szépség az idő múlásával viszont megkopik. Egy másik nézőpont szerint a tudás nem csak érték vagy hatalom, de gyönyörködtethet is. Tehát a két fogalom között az összefüggés relatíve szoros. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy viszonyítás kérdése. Ebből kifolyólag a társadalom soha nem önmagában határozza meg vagy értékeli a nőket, hanem mindig a férfiakhoz képest.
Elhangzott továbbá az is, hogy a hölgyek alapvetően jót tesznek az ellenkező nemnek, így az urak születéskor várható átlagos élettartama sokkal inkább az életmódjukból adódóan rövidebb. Ennélfogva nem csak a nőket múlják alul életkor tekintetében, de az uniós átlagtól is elmaradnak.
A bérezés, az üvegplafon, valamint a láthatatlan munka kérdésköre azonban már jóval inkább megosztotta a résztvevőket. A statisztikák értelmében a mai magyar társadalmat tekintve a nők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mégis a férfiak azok, akik többet keresnek. Ez a látszólag paradox megállapítás teljesen hétköznapi. A társadalmi, kulturális környezet merevsége ellenére, a hagyományokkal szembe fordulva, viszont egyre inkább elmozdulás mutatkozik attól az idillinek tartott családképtől, ahol a nő helye jellemzően a konyhában, a férfiakat kiszolgálva volt. A kapitalista rendszer mára egyre nagyobb nyomást gyakorol az egyénekre, mely a hagyományos családmodell átstruktúrálódását eredményezte. Vagyis a jelenlévők többnyire egyetértettek abban, hogy a munkaerőpiacon való aktív részvétel többé már nem csak a férfiak privilégiuma, ahogy a család sem kizárólag az anya köré szerveződik napjainkban. Jóllehet az efféle munkavégzés kényszere csupán egyfajta modern kori éhezők viadala.
Érdekképviselet szempontjából a helyzet koránt sem tekinthető kiegyenlítettnek. Még mindig olyan generációs és rendszer hatások érvényesülnek, amelyek a nőket e téren továbbra is visszalépésre készteti. Talán a felnövekvő új generációk tagjai bátran szót emelnek majd a nők egyenjogúságáért, ezt példázta az egyik fiatal résztvevő felszólalása is: „nekem általában van véleményem, amit szeretek elmondani, ha tetszik másoknak, ha nem.”
Varga Katalin szakértőként kihangsúlyozta, hogy nem minden társadalmi réteget érint az üvegplafon jelensége, ugyanakkor előfordul, hogy gyakran észre sem vesszük, amikor beleütközünk abba. Bár Magyarországon még nem is a legrosszabb a helyzet. Gazdasági szempontból, ahogy egy versenyhelyzetben is, éppen az utolsó méterek megtétele a legnehezebb. A lehetőségek pedig ott koncentrálódnak, ahol a társas kapcsolatok összesűrűsödnek. Ezek az informális kapcsolatok azonban többnyire olyan helyeken köttetnek, ahol a nők általában nincsenek jelen, legyen szó vadászatról, vagy VIP páholyokról. Karriertervezés szempontjából a nőkkel szemben ráadásul jóval bizalmatlanabbak a munkáltatók. A munka és a család összeegyeztethetősége pedig komoly kihívások elé állíthatja mindkét nemet. Az egyensúly, az ún. work-life balance megtalálása lehet célravezető, viszont ennek a kialakítása folyamatos bűntudattal párosul. Jóllehet a társadalmi elvárások általi nyomás markánsabban érinti a nőket, ezáltal az ő életükbe sokkal többen próbálnak meg beleszólni, gondoljunk csak a gyermekvállalás vagy a munka világába való visszatérés idejének a kérdésköreire. Természetesen egyéni szinten mind a nők, mind a férfiak esetében, fontos, hogy kész válaszokkal vértezzék fel magunkat a kéretlen tanácsokkal szemben. A nemeket érintő szereotípiák sora szinte végeláthatatlan, összességében leküzdeni azokat megfelelő oktatással lehetséges.
A program során felmerült a kérdés, hogy mit lehet tenni a fentiekben felvázolt tendenciák mérséklése érdekében. Katalin véleménye szerint kiaknázható előny, azaz komoly erőforrás a nőkben rejlő együttműködési készség és hajlam. Példaként a külföldön nagy népszerűségnek örvendő, a nők összefogásán alapuló, ún. sisterhood intézménye is ilyen. Mindemellett a női vezetői repertoárról szintén kérdezték a Pannon Cégcsoport tulajdonosát. „Az én vezetői credom a lovak” hangzott el a válasz. A lovak között ugyanis nincs egy vezető, akit mindig követnek a többiek, hanem az irányít, aki az adott helyzetben a legkompetensebb. Tehát egy munkaközösségen belül a tagok összehangolt működése révén létrejövő egész, a szinergia megvalósítása az, amire a nők különösen alkalmasak. Noha a vezetés alapvetően férfiasnak tekinthető műfaj, így sok nő még mindig férfias vezetési mintákat követ. Azonban, ha képesek volnának az önfejlesztésre-, a tanulásra szánt erőfeszítéseket produktív időként megélni, az felszabadító erejű változást eredményezne.
Végezetül pedig az open space módszerét használva, a résztvevők kisebb csoportokat alkotva vitáztak tovább az őket leginkább érdeklő témákról, úgy, mint a nemeket érintő előnyökről és hátrányokról, az informális kapcsolatok jelentőségéről, a társadalmi struktúra és a különböző eszmerendszerek hatásairól, valamint a bölcsődei nevelés szerepéről és megítéléséről egyaránt.
A szöveget írta: Nyers Szilvia
Legközelebb április 9-én, szerdán 17:30-tól, a Reggeliben (Király u. 23-25.) nyílik lehetősége az érdeklődőknek a soron következő pécsi téma megvitatására, mely alkalmával az eltérő nézőpontok megismerése, illetve a párbeszéd kialakítása a cél.