Pécs gazdag kulturális örökségébe lépten-nyomon belebotlani. Rengeteg a kihagyhatatlan látnivaló, az ikonikus helyszín, széles a könnyűzenei és képzőművészeti paletta. Az elmúlt években ráadásul számos díjat nyert a város turisztikai vonzerejével. Eközben a Balkán kapuja nyitva, mégis sorra tűnnek el olyan programsorozatok, melyek a pécsiségtől szinte elválaszthatatlanok. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi lépett ezek helyébe, illetve miként alakult át a helyi kulturális élet az elmúlt 15 évben?
A májusi Közvéleményt elsősorban az tette emlékezetessé, hogy Pécs kulturális életének meghatározó szereplői, alkotók és fogyasztók egyaránt állást foglaltak az aktuális témát illetően. Továbbá a szerteágazó érvek, illetve szubjektív tapasztalatok kihangosítása révén számos előremutató javaslat is született. A vitán és a helyzetértékelésen túlmenően pedig a résztvevők egymást inspirálva gyűjtöttek ötleteket, olyan stratégiai gondolkodást alkalmazva, amely nyitva hagyta a folytatás, továbbgondolás lehetőségét. Az eseményen elhangzott mottó: „sok mindent lehetne még tenni, ami nem feltétlen pénz kérdése, ahhoz, hogy elindulhasson, változhasson valami helyben” ugyanakkor kijelölte annak irányát is.
A véleményvonal állításai nem igazán osztották meg a jelenlévőket, ellenben ugyanazon az állásponton belül már nagy volt a szórás. Az első állítás értelmében Pécs legfontosabb kulturális exportcikke a könnyűzene, amellyel a legtöbben egyetértettek. Hiszen popularitása révén jóval több emberhez elér, és könnyen tesz meg nagyobb távolságokat. Persze nem egyszerű és nem is feltétlen érdemes „kulturális exportcikk” szempontjából fontossági sorrendet felállítani. Ezenkívül a 2010-es kulturális évadnak köszönhető infrastrukturális fejlesztések szintén vitán felül álltak, bár egyértelművé tették a résztvevők, hogy jelentős támogatás nélkül nem tud működni a rendszer. Sőt, ha a célok között szerepel, hogy a másik oldalon fogyasztók is legyenek, akkor a programokat a legtöbb ember számára könnyen elérhetővé és hozzáférhetővé szükséges tenni. A rendszeren belüli anomáliák lesújtó képet festenek, a működés záloga mégis az a befektetés, ami hosszútávú stratégiai tervezéssel, és több lábon állással kivitelezhető lehet. Konszenzus mutatkozott továbbá abból a szempontból is, hogy a városi programok igyekeznek megőrizni nívójukat, de ettől függetlenül egyre inkább kirakodóvásárrá és evő-ivó rendezvénnyé avanzsálnak. Elhangzott még, hogy fontos a tömeg- és magaskultúra közötti distinkció, ergo kell a „kenyér és cirkusz”, viszont a minőség az, ami nem mindegy. Pécs kulturális koncepciója és jövőképe vonatkozásában oszlottak meg leginkább a vélemények. Ezt példázza a legbeszédesebb állítás: „ha nem tudok róla, akkor az vagy nincs, vagy nem eléggé közismert”. Kétségkívül a városban még mindig rendkívüli potenciál rejlik, viszont mind a finanszírozás, mind a cselkevés hiányzik mögüle. Az alulról és felülről jövő kezdeményezések között pedig általában nincsen kapcsolat. Végezetül a távolabbi városrészek – Pécsbánya, Donátus – kihívásain és lehetőségein keresztül rajzolódott ki igazán a centrum periféria viszony helyben. A belvárostól távolabb programot szervezni olyan kihívás, ami kreativitásra késztet, közösségi kapcsolatokat épít, valamint rámutat a helyi értékekre. Ehhez pedig a legtöbbször intézményi háttér, vagy kultúrház sem szükséges.
A Közvélemény szakértői: Tóth Barbara könnyűzenei menedzser, kommunikációs szakember, a BSIDEMUSIC egyik alapítója és tulajdonosa, valamint Balogh Robert író, költő, kulturális újságíró voltak.
A szakértők az elmúlt évek változásaira, financiális kérdéseire, valamint a térhasználatban rejlő közösségi erőforrásokra hívták fel a figyelmet. Ami talán a legtöbbet változott, az a „kultúrát csináló” emberek személye, illetve a hangsúlyok eltolódása. Míg korábban alapvető célkitűzés volt az érték- és közösségteremtés, addig mára az üzleti és politikai érdekek váltak uralkodóvá. 2010 után helyi szinten is megjelent egyfajta vízfejűség, ellenben a kulturális terek az infrastrukturális átrendeződésnek köszönhetően élhetőbbé váltak. Napjainkban egyre fontosabbá válik a programkínálat fenntarthatósága, a közönség megtartása, valamint a magán erőforrások allokálása. Ezért a különböző művészeti ágak közötti összefogással, az adománygyűjtési kultúra kiépítésével vélhetően még többet lehetne elérni. A régen minden jobb volt frázist pedig végleg el kell felejteni, mivel most a cselkevésnek van itt az ideje. Legyen szó edukációról, kommunikációról és forrásteremtésről egyaránt.
A városban még mindig rengeteg kiváló program valósul meg. Ezzel párhuzamosan a térhasználat tudatos átgondolásával, a decentrumok bekapcsolásával jóval több esély volna teremthető a „kultúra mindenkié” ideológia gyakorlatba ültetésére. Példaként Pécs belvárosában jellemzően csak egy utcában zajlik az élet, ezzel szemben a közterek és parkok hatékonyabb használatának ösztönzésével és támogatásával jelentős változás volna elérhető. Kiszolgálva ezzel mind a helyi, mind a külföldi igényeket. Persze nem meglepő, hogy még egy ilyen fesztiválvárosban sem könnyű a kultúrát a zárt terekből kiszabadítani és a lehető legtöbbek számára elérhetővé tenni.
A Közvélemény záró etapjában az open space módszerét használva kisebb csoportokban vitáztak tovább a résztvevők. Szó esett többek között a különböző területek összekapcsolásáról, lehetőleg minél több művészeti ág és szereplő bevonásával. Körvonalazódott továbbá egy olyan közös felület, ahol láthatóvá lehetne tenni a már említett szereplőket és kínálatukat. Érdemes volna anyagilag még inkább ösztönözni a kulturális közösség alkotóit és dolgozóit. Másrészt pedig elindítani egy kulturális fókuszú BNI-t (Businnes Network International). Ezenkívül lényeges a lokális közösségek megszólítása, a helyben lakók igényeinek becsatornázása, a tematikus közösségi aktivitás bátorítása, az alulról jövő közösségi kezdeményezéseknek való téradás, például egy közösségi színpad formájában. Forrásteremtés szempontjából viszont felmerült egy mecéna alap létrehozásának ötlete, a közösségi finanszírozás, mint alternatíva, de a városi szponzoráció is lehetséges erőforrásként. Ugyanakkor kisebb pályázatokkal stimulálható volna az alkotói szárnybontogatás, így talán könnyűzenei értelemben ismét egy lépéssel közelebb kerülne a város ahhoz, hogy Magyarország Liverpool-jaként emlegessék azt.
Június 11-én még egyszer utoljára a Reggeliben Te is elmondhatod a véleményed. 4 év után, ugyanis búcsúzik a Közvélemény. Ne feledd, a program célja a párbeszéd kialakítása, az aktuális, helyi ügyek megvitatása, a különböző nézőpontok találkoztatása, valamint az érintettek megszólaltatása, egy olyan kontextus létrehozása révén, amely a vitakultúra megerősítését-, illetve a kollektív cselekvést támogatja.
A szöveget írta: Nyers Szilvia