Négy év után a közbeszéd témájának megvitatásával búcsúzott a Közvélemény, amely apropóját ismét a kölcsönös kíváncsiság, egymás álláspontjának megismerése szolgáltatta. A program ezúttal is hozott véleménykülönbséget az érdeklődők között, ami a kommunikáció átalakulásának kontextualizálását támogatta.
Az eseményen kivétel nélkül minden résztvevő egyetértett abban, hogy a kimondott szónak ereje van, viszont a közbeszédet övező jelenségek szempontjából már eltérő álláspontoknak is hangot adtak a jelenlévők. A program első harmadába, ahogy korábban is a véleményvonalé volt a főszerep. Az állítások között szerepelt olyan, amely a mesterséges intelligencia és az újságírás viszonyát boncolgatta. A többség véleménye szerint például az újságírók munkáját nem veszélyezteti az AI térhódítása, az csupán különböző feladatokat vesz le a vállukról. Ellenben az egyedi és kreatív szerzői látószög mindig pótolhatatlan marad.
Egy másik állítás azonban a párbeszédre helyezte a hangsúlyt, amely már sokkal jobban megosztotta a közönséget. Az egyik oldalon álltak azok, akik úgy vélték sokszor nincs értelme belemenni a vitába, míg a másikon, akik szerint éppen most van itt annak az ideje. Ehhez kapcsolódóan felvetődött, hogy „olyan jó néha csak úgy random beszélgetni”, sőt ahol véleménykülönbségek fogalmazódnak meg, ott lehet leginkább tanulni, fejlődni. Fontos továbbá kihangsúlyozni, hogy ezek a vélemények nem minden esetben egyenlőek, még akkor sem, ha gyakran eszményként tekintünk azokra. Más szóval minden véleménynek lehet értéke, de attól még nem kell, hogy egyenlő legyen. Mégis vannak helyzetek, amikor a vélemények, szavazatok formájában azonos súllyal esnek latba, pedig a szakértői szempontok figyelembevétele nélkülözhetetlen volna.
Ráadásul a kommunikációt övező hangzavarban rendkívül nehéz forráskritikával élni, azaz lecsekkolni minden információ valóságtartalmát. Ezért érdemes rendszeresen kételkedni, vagy ha éppen nem maradt más lehetőség, használni – Bödőcs után szabadon – a magyar nyelv egyik legalapvetőbb kötőanyagát, a ba*meget.
A XXV. Közvélemény szakértői Glózer Rita, kommunikációkutató, a PTE egyetemi docense, valamint Tölgyfa Gergely, szellemi szabadfoglalkozású színházi alkotó voltak. A közvélemény befolyásolásának legadekvátabb módja tekintetében elhangzott tőlük, hogy bár rendelkezésre állnak mérések, de a társadalom annál jóval összetettebb entitást képvisel. Ezért lentről felfelé, a kisközösségeken belül érdemes leginkább hatást gyakorolni, vagy befolyással élni. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan elengedhetetlen az online jelenlét, a média, mint új hatalmi ág szerepének a tudatosítása. A nyilvánosság tereit illetően közösségi, de egyéni szinten is látványos a különböző platformok és online felületek térhódítása, amelyen keresztül manapság a legtöbben kommunikálnak egymással. Viszont, ha a közös dolgainkról szeretnénk párbeszédet folytatni, még mindig személyesen lehet a legoptimálisabb eredményt elérni. Ebben a közegben ugyanis lehetőség nyílik a másik fél meghallgatására, illetve az üzenet jóval komplexebben értelmezésére, elkerülve az esetleges félreértéseket.
Fontos szempont volt továbbá annak a meghatározása, amin túlmenően a szavak már átlépik a cselekvés küszöbét. A szakértők egyetértettek abban, hogy ez a határvonal mindenki esetében máshol húzódik, azaz eltérő intenzitású dolgoknak kell ahhoz történnie. Alapvetően mégis motiváltabb, vagy előbb lép a tettek mezejére az egyén, ha túljut az ún. tűréshatáron, vagy ismertek számára a beavatkozás lehetőségei, illetve, ha konform módon a többség hatására cselekszik. Ennek a határnak a beazonosítása kapcsán jutott el a diskurzus egészen egyfajta konstruktív összeomlás analízisig.
Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak. – J.Gy.
Ami ezután az esemény záróakkordját fémjelző open space, kiscsoportos vita egyik fő témáját is szolgáltatta. De szó került még trágárságra, személyeskedésre, a vitakultúra fejlesztésére az oktatásban, a különböző társadalmi csoportok befolyásolhatóságára, valamint arra, hogy miért nem előnyös a saját buborékon belüli állandó állásfoglalás. A résztvevők tapasztalataikkal átszőtt helyzetértékelést követően hasznos javaslatokat is megfogalmaztak a fent összegyűjtött témákat illetően. Elmondták, hogy bár némileg mindannyian kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, mégis az egyéni hozzáállás, a tájékozottság az, ami tompíthatja a ránk nehezedő nyomást. A buborékaink jellemzően védelmező funkciót töltenek be, egyfajta biztonságos közeget teremtve, ami ráadásul a közösséghez való tartozás érzését is erősíti, de mindeközben rendkívül fontos volna szabad teret engedni a véleménykülönbségeknek, a másik oldal érveinek a beengedésére.
A közlés napjainkra egyre oldottabbá válik, éppen ezért szükséges egy keretrendszer felállítása, amelyben mindannyian egyetértünk, amely olyan mintát mutat, ahol a verbális inzultus helyett a tisztelettel, empátiával való kommunikáció az alap. Ahol a diákok az oktatási rendszeren belül találkozhatnak a disputával, vagy például az erőszakmentes kommunikációval. Végezetül pedig ahogy a közismert mondás is tartja, kudarc nélkül nincs siker, az érveink kifejezése nélkül pedig nincs párbeszéd, sem változás.
A szöveget írta: Nyers Szilvia
Köszönjük mindenkinek, aki velünk volt az elmúlt évek során, vagy valamilyen formában követték az eseményeinket, illetve támogatták a munkánk!
A Közvélemény csapata