Októberben elindult 2024 őszi évada „Fűt a város, mit tegyünk?” címmel. Napjainkban egyre gyorsabban változik a Föld klímája. Ez a folyamat komoly kihívások elé állítja a társadalmat. A jelenség hatásai már szinte az egész világon érzékelhetőek. Ebből eredően a legfőbb kérdés nem az, hogy van-e ok az ökoaggodalomra, hanem hogy létezik-e megoldás.
Az eseményen a legfontosabb klímaváltozással kapcsolatos kérdéseket vitattuk meg a véleményvonal állításainak segítségével, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a környezettudatos élelmiszer termesztés, a vidéki élet és a városi autózás. Egy megfogalmazás szerint „valóban áldozatokkal jár a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, de ez nem lemondás, hanem a jobb életminőség biztosítása”. Pécs élelemellátásáról szóló állításunkban felmerült a Pécsi Kosárközösség tevékenysége, akik jelenleg is rengeteg családot látnak el nap, mint nap helyi, friss áruval. Az ő tevékenységüket szem előtt tartva elmondható, hogy jelenleg nincs arra lehetőség, hogy egész Pécs élelmiszerellátása megoldott legyen agglomerációs területekről, messze vagyunk ettől a céltól alapélelmiszerek esetén.
Egy korábbi eseményünkre visszacsatolva a város élhetőségét is górcső alá vettük. Elterjedt jelenség, hogy napjainkban többen költöznek vidékre. Egy résztvevő a következő gondolatokat osztotta meg erről: „Nemcsak vidék lehet a megoldás az élhetőbb környezet kialakítására, a városban is van erre lehetőség. Arra kell rájönnünk, hogy mi, emberek tettük élhetetlenné a városunkat.” A klímamozgalmak szorongáskeltő hatása is felmerült, melyre egy frappáns reakció érkezett, mi szerint „félelemmel nem lehet változást elérni. Sokkal jobb lenne, ha pozitív úton változhatna minden”.
Szakértőik között köszönthettük Lettner Gabriellát, az Ökováros-Ökorégió Alapítvány titkárát, Pécsi Zöld Kör elnökét és Baranyai Bálint építészt, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki- és Informatikai Kar adjunktusát. Három kérdést jártak körbe előadóink: milyen technológiai vagy építészeti megoldások teszik élhetőbbé a várost, milyen folyamatok valósultak meg eddig Pécsen, ami a klímaváltozás lassulását szolgálják, valamint hogy hogyan lehet partnerré tenni a városlakókat a témában.
Lettner Gabriella szerint a másképp gondolkodás segíthet egy élhetőbb város kialakításában. „Bizonytalanok vagyunk, értékeket választunk” – fogalmazta meg. Baranyai Bálint gondolatai a következőek voltak a témában: „Nemcsak a saját őseinktől tanulhatunk, hanem messzi tájak országaitól is. A természeti megfigyelések és az alkalmazkodás fontos, de ezt elfelejtettük” – egészítette ki Lettner felvetéseit. A Pécsen folyamatban lévő megvalósításokról Gabriella megemlítette, hogy 190 ezer tonnával csökkent 2011 és 2020 között a város szén-dioxid kibocsátása. Bálint elmondása szerint kevés rálátása van adjunktusként erre a kérdésre, viszont az egyetemen száz város projektről is hallott. A partnerségi viszonyról Gabriella úgy gondolja, hogy a legfontosabb momentum információt adni. Személy szerint úgy érzi, hogy Baranya megyében kevésbé tapasztalható a klímaszorongás. „Hirdetni kéne a jó zöld példákat a városban” – zárta gondolatait.
Újításként open space módszerrel vontuk be a résztvevőket a közös gondolkodásba. Közösen vetettek fel témákat, amikről szívesen beszélgettek kiscsoportokban. A felmerült kilenc témát csoportosítottuk és leredukáltuk négy témára. Ezek mentén folyt a diskurzus az esemény utolsó harmadában. Az Alulról jövő kezdeményezések csoport megfogalmazta, hogy nagymértékben segítené az összefogást, ha az egy utcában lakók ismernék egymást, valamint nyitott udvarokat alakítanának ki együtt, ami javítaná a város utcaképét és a csoportkohéziót is. Akik a Stratégiai lépések csoport tagjai voltak megállapították, hogy a városfejlesztési tervek elhalnak, ezért szükségszerűek lennének felülvizsgálati eljárások, valamint már korábbi folyamatokba is jó lenne bevonni a lakosságot. Ez segítené az öteltelés, a számonkérhetőség és a koncepciók ismertetésének lépéseit is. Kezdeményeznének lakossági fórumokat, valamint különböző akciótervek kidolgozását, aláírásgyűjtést, valamint civil nyomásgyakorlást. Erre jó például szolgál a Séta a Mecsekért törekvései.
Felmerült egy oktatással összefonódó téma is, amely az Edukáció és fiatalok nevet viselte. A csoport tagjai megfogalmazták, hogy a klímaváltozás témaköre nem jelenik meg elé markánsan az oktatásban. Létezik egy Zöld Európa Oktatási Program, mely tevőlegesen járul hozzá a zöld átálláshoz és megerősíti a tanulók fenntarthatósági kompetenciáit. Megállapítható azonban, hogy erre a koncepcióra sajnos a pécsi iskolák nem nyitottak. Elhangzott az ökoiskola javaslata, amely a komposztálás, az ökoszakkörök bevezetését is magába foglalná, ezek a témák azonban kevés gyerekhez érnek el, mivel a tanterv nem foglalkozik szervezen ezekkel a témákkal. Akár több tantárgyba is benyúlhatna, de ennek integrálása múlik az iskolán és a pedagógusokon is. Emellett azt is felvetették, hogy jó lenne az iskolai közösségi szolgálatba is jobban hangsúlyozni, de projektnapokba is markánsabban be lehetne csempészni a témát. Végezetül a Zöld területek, közösségi kert, esztétika csoport (magukat röviden Zöldítőknek hívták) kiemelték, hogy a kertészkedést minél kisebb korban kell megtanítani. Felvetették, hogy érdemes lenne különböző tereket örökbefogadni, zöldíteni és gondozni. Veszprém jó példa erre, de akár a pécsi Virág utca is. Pergolával, futónövényekkel, buszmegállók tetejének zöldítésével, szökőkutak helyett természetes tavak kialakításával megvalósítható lenne.