A modern jótékonykodás messze nem csupán érzelmi alapú, alkalmi cselekvés, hanem tervezett befektetés a társadalomba. Pistyur Veronika a Bridge Budapest, Kleisz Teréz a Pécsi Közösségi Alapítvány képviseletében Peták Péterrel vette sorra az adományozás új trendjeit a Civilizáció Koalíció és az Emberség Erejével Alapítvány közös szervezésű pécsi rendezvényén. A fundraising szakértők rávilágítottak arra, hogy a pénzszórás ideje lejárt, helyette a rendszerszintű változást célzó stratégiai szemlélet, a vállalati portfóliók és a személyes felelősségvállaláson alapuló giving szemlélet fogja a fenntartható adományozás alapját képezni.
A meghívott szakértők világossá tették, hogy nagy kontraszt van a hagyományos jótékonyság és a modern szemlélet között, amely egy átgondoltabb, inkább egyfajta erőforrás-menedzsmentként értelmezhető. A régi, karitatív adakozás főként alkalmi, vagy esetleg automatizált, impulzívabb és esetlegesen érzelmileg motivált vagy akár paternalisztikus. Ezzel szemben a modern filantrópia egy reflexívebb folyamat, esetleg kutatás eredménye, nem feltétlenül érzelmi alapon eldöntött, hanem objektív, tudatos tett. Ennek a modern szemléletnek az alapja a rendszerszintű változás.
Mint azt Pistyur Veronika elmondta, a giving szemlélet az adakozás tudatosságára hívja fel a figyelmet. Az adakozásnak része a hozzáállás, társadalmi felelőségvállalás, illetve megfelelő értékrend. Kulcsszerepet játszik a tudatosság kérdése, hiszen a modern adományszemlélet hangsúlyozza az átgondoltságot, illetve esetlegesen akár a kutatást adott szervezetek után. A tudatosság az egyén pénzügyi tudatosságára is utal, ennek az elérése kiemelten pozitív hatással lenne a társadalomra, hiszen egy érett és kritikus lakosság felépítése fontos a hatalom kritikus megközelítésében és a demokrácia megerősítésében. Fontos, hogy ne csak egyfajta tüneti kezelés történjen, hanem igazi társadalmi változásba fektessenek bele a cégek. Továbbá, az előzetes kutatás a pénzügyi bizalmat is megalapozhatja a támogatott szervezet felé.
A beszélgetés végén merült fel a legégetőbb kérdés: miért érezzük itt, Pécsett és a vidéki Magyarországon, hogy a nagyvállalati filantrópia fényévekre van tőlünk? Ahogy Peták Péter rávilágított, a döntéshozó központok távolsága miatt a helyi civilek gyakran láthatatlanok a nagy cégek számára. Mégis, a megoldás közelebb van, mint hinnénk: az egyéni felelősségvállalásban.
Pistyur Veronika szerint a filantrópia nem egy személytelen gépezet, hanem emberek döntése: „Név szerint meg tudom mondani, nagyvállalatonként kik azok az emberek, akiket, ha megtalálsz, akkor lesz valami. Ha nem őket találod meg, semmi nem lesz.” Ez óriási tanulság a civil adománygyűjtőknek: a policy-k mögött mindig ott az egyéni értékrend. Ne a logókat, hanem az embereket keressük!
A hitelesség pedig nem alku tárgya. Bár a nemzetközi indexek szerint Magyarország a filantrópiai környezet tekintetében a sereghajtók között van, a civilek felelőssége ebben megkerülhetetlen. Ahogy elhangzott: a transzparencia (például az etikus adománygyűjtő védjegy) alapkövetelmény kellene, hogy legyen. „Ameddig az adományozó oldal nem követeli meg, addig sokan nem teszik bele az effortot” – hangzott el a kritika, ami egyben biztatás is: legyünk mi az elsők, akik átláthatóvá válnak, mert a bizalom építi a piacot.
Kleisz Teréz és a résztvevők tapasztalata szerint a jövő útja a társadalmi portfólió. Civilként ne kolduljunk, hanem kínáljunk értelmes befektetést. A magánadomány ugyanis sokszor többet ér bármilyen közpénznél: közvetlen, ellenőrizhető és valódi közösséget épít. Ahogy a pécsi közösségi alapítvány sikerei vagy a volt diákok összefogása mutatja: a bázisunk itt van mellettünk, csak meg kell tanulnunk professzionálisan megszólítani őket.
A pécsi délután üzenete egyértelmű a hazai civilek számára: bár a rendszerszintű filantrópia még gyerekcipőben jár, a váltás küszöbén állunk. Az új generációs vállalkozók már más nyelvet beszélnek, és várják a hiteles ügyeket. A kérdés már csak az: ott leszünk-e profi szemlélettel és nyitott kapukkal, amikor megérkezik a bizalom?
A jövő az olyan közösségi és személyes élményeken alapuló támogatási formáké, amelyek, elvetve a top-down jellegű elitizmust, közvetlen kapcsolódást és valódi részvételt kínálnak a társadalom tagjai számára.
A szöveg Hanna Leemans munkája.