Hogyan kereshet megoldást egy közösség az őt leginkább foglalkoztató problémákra? Miként aktivizál másokat? Hogyan javíthatja az életminőséget? És hogyan küzd az esélyegyenlőségért? Ezekre ad cselekvő választ a Holisztika Egyesület.

“A Holisztika Egyesületet 2010-ben hoztuk létre különböző szakemberek, védőnők, orvosok, rendőrök, jogászok mentálhigiénés egészségfejlesztésének és az egészségkultúra terjesztésének céljával” – fogalmazta meg missziójukat Dahn Nóra, az egyesület alapító tagja és elnöke. “2017-ben kezdett formálódni a szociális munkásokból, pszichológusokból, pedagógusokból álló csoportunk, akikkel intézményektől függetlenül a szabadidejükben, havi rendszerességgel vitattuk meg a munkánk során felmerülő dilemmákat.”

Sokszor ugyanis bele sem gondolunk: vajon miből merítenek erőt a segítő munkát végző emberek mindennapi feladataik elvégzéshez? Kivel oszthatják meg érdemben tapasztalataikat a jobb eredmények érdekében?

A találkozókon a tagok számára kiderült, közös a szakmai magányosság érzete. Jellemző a kilátástalan helyzetbe került kliensekkel való foglalkozás okozta frusztráció, aminek egyik oka lehet az egyedül, vagy az egyéni esetkezelés módszerével végzett munka. Az első találkozásokat követően hamarosan megszületett az igény a kör kiszélesítésre más segítő emberek számára, és szakmákon átívelő, önreflexiót erősítő programok megszervezésére.

A csoport tavaly az Erősödő Civil Közösségek támogatásából szupervízióval, szociodrámával és mentalizáció alapú terápiával való ismerkedéssel indult el a céljaihoz vezető úton.

“A pályázatnak köszönhetően szakmai műhelyeink során a segítő feladatokat végző emberek tágabb körét tudjuk megszólítani az önreflexió elősegítésének érdekében” – hozott példát a pályázat jótékony hatásaira a közösség képviselője.

Az egyesület az Összeálló mozaikok – partneri közösségek című projekt keretei között a Peer szupervíziós közösség működtetése mellett Mentálhigiénés Ellenálló Képesség Fejlesztés tréninget is tartott, aminek célja a pszichoszociális kockázatok mérséklése volt a mindennapi munka során tapasztalt negatív hatású tényezőkkel szemben.

Utóbbin különböző szakmacsoportok vettek részt, elősegítve a későbbi társas támogatást. Szintén a ECK projekt során a közösség a gyermekjóléti szolgálattal együtt újabb fontos törekvést fogalmazott meg. Felismerték, hogy bár a szakemberek gyakran találkoznak szerhasználó várandós, vagy kisgyermeket nevelő nőkkel, nem mindig tudnak jól segíteni. Ezért együttes erővel feltérképezték a meglévő potenciálokat, a fejlődési igényeket, ami később a Józan Babák Egyesülettel folytatott közös munka alapjait jelentette.

“A Józan Babák kollégái interaktív műhelyeken szakmai szempontból vegyes csoportokkal dolgoztak. Esetfeldolgozások, esetismertetések mentén együtt gondolkodva reflektálhattak a jelen diszfunkciókra és kaphattak inspirációt újfajta együttműködések kialakítására” – zárta a beszélgetést Nóra egy konkrét példával.