Közösségi részvétel, részvételiség, közösségi költségvetés. Néhány olyan fogalom, amivel az elmúlt években egyre többször találkozhattunk Magyarországon. De mitől válik egy kezdeményezés valóban közösségivé és részvételivé? Aktívabbak lesznek-e az állampolgárok, a döntéshozók valóban hajlandóak-e megosztani a hatalmat? Korlátozott hatást érnek el ezek a programok, esetleg a jövő önkormányzását vetítik előre? A Kék Kanapén ezekre a kérdésekre is kerestük a választ beszélgetőtársainkkal, Reszkető Petrával és Kiss Gabriellával. (A beszélgetés első része szombaton, a második vasárnap kerül adásba.)
Számos formája lehetséges az önkormányzásban történő részvételnek. De mindnek lényege, hogy a helyi döntéshozók bevonják az állampolgárokat a döntéselőkészítésbe, vagy magába a döntéshozatalba is. Alapfeltétele az olyan önkormányzat, amely nyitottságával, átláthatóságával épít bizalmat. Annak érdekében, hogy a helyi közéleti kérdések nyilvános tárgyalásába minél inkább bevonja az érintetteket. Méghozzá azért, hogy aktív és felelős választópolgárok alkossák a helyi társadalmat, hogy jól előkészített és elfogadott döntések szülessenek.
Az első részben Reszkető Petrával, a Budapest Intézet ügyvezető partnerével beszélgettünk részvételi programokról, jellemzőikről, hazai és külföldi jó gyakorlatokról.
Tartalom (1. rész)
- 00:20 – Részvételi költségvetés vagy közösségi tervezés?
- 12:30 – Oké, de miből?
- 21:00 – Porto Alegre, a bölcső
- 25:00 – Európai helyzet
- 30:30 – Budapest vs. vidék
- 33:00 – Te mire pályáznál? – megkérdeztük az utca emberét
- 38:10 – Térjünk a lényegre – a gyakorlat
- 49:10 – A méret a lényeg?
Aki kérdez: Pincehelyi Zita
Szignál: Kiss Irina
Arculat: Biacsics Renáta – Renyagyár
A Kék Kanapéról bővebben itt olvashatsz.
